Ezt az írást már régebben írtam, még az előző honlapomra, de aktuálisabb, mint valaha… Épp elkezdődött az idei adventi időszak. Nem mintha ez olyan hű de nagy esemény lenne az én életemben. Lévén nekem szinte minden hétköznapom olyan a családommal, mintha mindig ünnep: advent, karácsony, húsvét, születésnap, névnap, stb. lenne. Teszünk róla, hogy így tudjon lenni. Ezért nincs túl nagy különbség a napok között. És ha összevetem ezt az állapotot azzal az egészen kicsi gyerekkori döntésemmel, amelyet valószínűleg egy nagy rokonsági perpatvar után hoztam meg (mármint hogy nekem csakazértis harmonikus, „normális” családom lesz), igazán megérte dolgozni a megvalósulásáért. 🙂 Ettől függetlenül kikapcsolódni, feltöltődni ilyenkor is szoktam: itt az adventi elcsendesedés, révülés ideje! Ha máskor nem, legalább most szánjunk magunkra időt. A minden szintű, szellemi-lelki-testi-környezeti egyensúlyhoz ez nélkülözhetetlen.
A Természet pihen és feltöltődik
Az advent úgy általánosságban globálisan nézve, a várakozás ideje. Várunk arra, hogy eljöjjön, visszatérjen a fény, az ajándék az életünkbe. Kint egyre tovább tart a sötétség, egyre hosszabbak az éjszakák, és ez eléggé megviseli a fénytől élővé váló szervezetünket. Viszont ez természetes módon ragyogó alkalom a befelé figyelésre. Mikor, ha nem most? Amikor kint világos van, úgyis kifelé figyelünk…
De azt, hogy egészen pontosan hogyan figyeljünk befelé, és milyen is az a fény, amire vágyunk, talán nem tudjuk. Mert esetleg be sem merjük magunknak vallani, hogy befelé szeretnénk figyelni és hogy egyáltalán fényre vágyunk. Talán leszoktattak minket róla, talán azt sugallják egyes keretek a kultúránkban, például a fogyasztói társadalmi vásárlós elmebaj, hogy ez nem divat, ez nem szabad, ez bűn. Mindenféle irreális félelmek miatt le akarták törni a fényre vágyakozó énünket, hogy ne érjenek minket csalódások, ha nem teljesülnek be az igazi vágyaink, legyenek akármilyen egyszerűek és ártalmatlanok is. Így aztán a lelkünkben élő kisgyerek megsérült, megtanulta bántani a saját vágyait, és nagyon mélyre el is temette őket.
Viszont vágyak nélkül az élet olyan, mint a sötétség fény nélkül.
Adventi elcsendesedés: ajándék minőségi énidő magunknak is
Ideális házi feladat az adventi időszakokra, hogy minden médiát kikapcsolunk, és nem(csak) a rokonoktól és egyéb emberektől kérdezzük meg, hogy milyen ajándékot szeretnének karácsonyra. Hanem elcsendesedünk, befelé fordulunk, felkutatjuk a bennünk élő belső kisgyereket és elsőként őt kérdezzük meg: mire vágyik? Mi esne most igazán jól neki? És ha valami olyat mond, amire az ítélkező énünk kapásból azt mondaná, hogy „Ez marhaság!”, nem a kisgyereket bántjuk, hanem ezúttal az ítélkező énünknek adunk egy helyrerakást. És amit csak módunkban áll, teljesítünk ennek a kisgyereknek. (Ha pedig aktuálisan éppen nem áll módunkban, feldobni kérésként a Gondviselésnek…) Ez egy nagyon jó énidős játék lehet. (Az énidő az a minőségi idő, amelyet önmagunknak szentelünk, és a lelki békét, a feltöltődést, a fejlődést, az önismeretet, a pihenést szolgálja.)
Feltöltődés fénnyel, szeretet-energiával, babusgatással
A belső gyerekünk biztos fog olyanokat is mondani, amelyek nagy anyagi áldozattal járnak. Hiszen a fogyasztói társadalom jól rányomta a bélyegét az életünkre… De lássuk meg a kívánságok mögött az óriási szeretetigényt, amely eddig nem tudott kielégülni. Ezért simogassuk meg, öleljük meg, pusziljuk meg gondolatban ezt a belső kisgyereket, gyógysimivel, gyógyöleléssel, gyógypuszival, ahogy és amíg csak jólesik neki!
Mert a szeretetéhség nem elítélendő, hanem kielégítendő! Ha megmarad, akkor továbbra is úgy fognak költekezni az emberek advent idején, mintha milliomosok lennének, holott talán hitelt vesznek fel, hogy meg tudják ajándékozni a szeretteiket.
Csak a saját maguk szeretetigényét nem pótolják… Pedig erre egy jó kis adventi elcsendesedés, bekuckózás nagyon alkalmas lenne! (Itt elolvashatók a javaslataim is arra vonatkozóan, hogy kinek konkrétan milyen kikapcsolódási forma töltheti fel az elfáradt és lemerült bio-akkumulátorát >>>)
Be mered legalább magadnak vallani, hogy mire is vágysz tulajdonképpen?
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
