Régebben sok családban az volt a divat, hogy a szülőktől a gyerekeknek félni kellett. Mert az volt az általánosan elfogadott, az volt a „normális” és az egészséges. Hiszen csak akkor tisztelte a gyerek a szülőt, ha egyben félt is tőle. Ugyanis „Amíg az én házamban laksz, amíg az én kenyeremet eszed, … stb.” Úgy gondolták, hogy egyedül a szülő a mindentudó hibátlan, akinél a bölcsek köve van; a gyerek pedig a kis butus bűnös, akinek egy jó ötlete sincs. Ezt tekintélyelvű nevelésnek (szerintem inkább lelketlen katonai kiképzésnek) hívjuk. Hogy miért írom így le? Mert rengeteg stressz és szorongás forrása a mostani felnőttekben a gyerekkorukban megtapasztalt tekintélyelvű nevelés.
Amíg az én házamban laksz, nincsenek jogaid, nem szeretlek
Ezt a mondatot így leírva elég megrázó lehet olvasni az érintetteknek… Ha nagyon tekintélyelvű szüleink voltak, akkor valószínűleg szinte soha nem kérdeztek tőlünk semmit, hogy mit miért teszünk. Hanem a (szerintük) „tiszteletlenség” megjelenése esetén rögtön ütöttek és büntettek…. Sok bántalmazásban, erőszakban lehetett részünk, lényegesebb ok nélkül. Ráadásul úgymond „a szeretet nevében”, amit el kellett viselnünk. Mert a jó gyerek az mindent megenged, nem áll ki magáért, nem teszi helyre a testi erőfölényével nem túl bátor módon visszaélő szülőjét sem… A stresszoldó – „agyalástalanító” különleges Mesterpont masszázsos kezeléseken >>> gyakran előjönnek ilyen érthetetlen, valójában józan ésszel indokolhatatlan gyerekkori büntetés-élmények, mert az idegi-elektromos rendszerünk megőrizte az emléküket. Ezeknek a negatív hatását a legtöbbször semlegesíteni kell ahhoz, hogy az idegesség, a nyugtalanság, a szorongás igazán oldódjon.
Amíg az én házamban laksz, kemény az élet
A tekintélyelvű szülők annyira görcsösek és kemények szoktak lenni (nyilván megvannak az előzményeik ehhez, de…), annyira nem tudják magukat elengedni és annyira komolyan veszik az életet, hogy elfelejtettek igazán szeretni és játszani, szeretettel és játékosan nevelni is. Elfelejtették, hogy ők is voltak gyerekek (és hogy nekik is milyen rossz volt, ha a szüleik helytelenítették az elmélyült játékukat), még ha ennek pont az ellenkezőjét hangoztatják is. És ezt a feledékenységet továbbadják a gyerekeiknek. Dacára annak, hogy tapasztalataim szerint egy gyereket játékosan és kommunikálva nevelni sokkal könnyebb, mint terrorizálva, félelemben tartva és büntetve. Tehát a saját dolgukat nehezítették meg a viselkedésükkel.
Lélekben még mindig a szülő házában lakik, mert retteg
Az általuk alkalmazott megtorló büntetések között a legkülönfélébb változatok fordulnak elő, amelyek stresszt és szorongást generálnak a felnőtt gyerekeiknél is. Találkoztam például olyan esettel, ahol, ha a gyerek kint játszott az utcán, és ha a szülői behívásra moströgtöndeazonnal nem ment be dolgozni a szüleihez, akkor úgy megszorították a karját, hogy kék-zöld foltos lett tőle. Mert ha egy órával később, a játék befejezése után csinálta volna meg a gyerek a rászabott feladatot, akkor ugye világvége lett volna… És találkoztam olyan esettel is, amikor a homokozóban a játékba belemerülő gyereket fakanállal kezdték el kergetni. Vagy éppen, ha nem jött haza a megbeszélt időpontra (mert éppen túlságosan jól érezte magát a barátnőjénél), akkor nyilvános megszégyenítés lett a „jutalma”.
És ez még csak a felszín, ennél sokkal embertelenebb történetek is léteznek sajnos. Csupa „kedves” kapcsolódási módszer a gyerekhez, ami akár azzal az eredménnyel is járhat, hogy az érzelmileg bántalmazott, fizikailag gyengébbik fél az első adandó alkalommal elmenekül a szülői lelki terror elől. És a már felnőtt gyerek tudat alatt azóta is retteg a szülői pofonoktól, az egész életét végigkíséri az emlékük. Pedig napjainkban a gyerekvédelem már felfigyelne egy kék-zöld foltra egy gyerek karján….
Amíg az én házamban laksz… a szülő is kapcsolódjon ki egy kicsit!
Történtek ezek ahelyett, hogy a szülő is ki- vagy elment volna egy kicsit játszani a gyerekével. Hogy a kemény munka közben fel tudjon kicsit töltődni… Vagy kicsi türelmet tanúsítson és megvárja, amíg a csemetéje feltöltődik.
A tekintélyelvű, félelemkeltő, játszani nem tudó nevelés hatása a legkülönfélébb emberi életműködési zavarokban nyilvánul meg bennünk. Például okozhat súlyfelesleget, dohányzást, munkamániát, párkapcsolati nehézségeket, és ez csak néhány a sok lehetséges anomália közül. És természetesen abban is meglátszik, hogy nem tudunk lazítani, nem merünk játszani, mert ha megtesszük, magunkon érezzük a szüleink rosszalló tekintetét. Még mindig. Mert a viselkedési mintává szilárdult, sokszor megtapasztalt korai és zsigeri környezeti hatás elég nagy úr tud lenni.
De ez ne tartson vissza minket attól, hogy mégiscsak újra megtanuljunk játszani és feltöltődni…
Ajánlott olvasmányok (katt a linkre, és már meg is lehet rendelni őket a Libritől):
Dr. Aletha J. Solter: Gyógyító és kapcsolódó játékok
Anthony T. DeBenedet, Lawrence J. Cohen: Kapcsolj ki mindent és játssz!
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
