pókoktól való félelem

Címke: pókoktól való félelem

A pókoktól való félelem, az arachnofóbia lelki okai egy része a természetben élő mérges pókok miatt teljesen jogos. A félelem egésze pedig sokszor rokonságtól tanult, ahogy a tériszonynál már írtam róla. Tanult tehetetlenség: többek között nem tudjuk, milyen biztonsági intézkedéseket tehetünk a (mérges) pókok elűzésére, elkerülésére. Nem tanítottak meg rá minket a felmenőink, mert ők sem tudták, nem sikerült kitalálniuk…

És a félelem nem jogos, túlzott és lebénító, irracionális cselekvésekre késztető része is lehet tanult. Ami miatt pl. nem merünk megfelelően cselekedni: bemenni a szobába és átsegíteni a pókot az égi légyfogó helyre, vagy ráborítani egy befőttes üveget, alácsúsztatni egy papírlapot és kivinni a kertbe, mert a nagymamánk se merte… De lehet saját traumatikus származású is.

A férjem szerint a pók olyan, mint a részeg tengerész: szőrös, mászik és csúnya. És valóban vannak visszataszító és félelemkeltő tulajdonságai akkor is, ha nem mérges fajta pók. Például valamennyire rejtélyes és misztikus állat, sokszor kiszámíthatatlan és hirtelen támadó jellegű a mozgása (gyorsan fut, ugrik, leereszkedik a pókhálószálon, … – ha többen vannak, akkor ez halmozottan érvényes). Ha ránk mászik, akkor jól megcsiklandoz, juj! És jól bele lehet ragadni az undi hálójába is. Sokszor ezek az ijesztő adottságok állnak a pókoktól való félelem hátterében.

Nem tanultuk meg a rokonságunkból, hogyan kell kezelni, elkerülni a pókokat, de megtanultunk rettegni tőlük. Vagyis, miért félünk a pókoktól?