Régebben több levelet is kaptam (köszönet értük), amelyben az írók arra panaszkodnak, hogy sokat sírnak, sírásrohamaik vannak, amelyeket nyilván nem tudnak visszatartani, de kiengedni sem igazán, mert a környezetük elítéli őket ezért. Nosza, nem állhatom meg szó nélkül a témát, főleg hogy emberi lényként én is érintve vagyok benne olykor. Muszáj arról értekezni, hogy mik a sírás előnyei, nehogy még ezért is aggódni kelljen.
Még ma is a szemem előtt lebeg egy mondat az emlékkönyvemből, amit gyerekkoromban még talán komolyan vettem… és amin ma már stresszoldó kezelőként meg szoktam botránkozni.
Ez a mondat pedig a következő volt:
„Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg, mosoly lebegjen az arcodon, ha vérzik is a szíved.”
Miért is kell ezt tanítani a népnek?
Szeretném rá felhívni mindenki figyelmét, hogy aki ilyet beleír egy emlékkönyvbe, valószínűleg egy feszült, fájdalmakkal és toxinokkal teli szellem-lelkű-testű ember. Szinte biztosra vehető, hogy van/volt gyomorfekélye, magas vérnyomása, rákja, vagy egyéb stressztünete, vagy ezek egyszerre. De hogy sírógörcsei is szoktak lenni, azt is nagyon valószínűnek tartom. Ugyanis, aki sokáig visszatartja a sírását és bájmosolyog akkor, amikor pedig jólesne egy kicsit itatni az egereket, kiereszteni a fáradt gőzt, abban idővel fel fognak halmozódni a szomorú érzelmek. Aztán pedig megkövülnek / robbanásszerűen, sírógörcsök formájában, a lehető legrosszabbkor fognak előtörni…
A sírás előnyei: kiereszteni a szomorúságot, a fáradt gőzt
Sokunk életében voltak olyan (életellenes) tanítások, hogy nem érdemes / nem szabad / … sírni… Biztos, hogy ezek szolgálják a minden szintű egyensúlyunkat? Biztos, hogy nem a testünknek van igaza, amikor sírni szeretne? Miért is kellene kínunkban vigyorognunk? Csak azért, mert vannak, akik szeretnek életműködési zavarokban lenni, és ezért mindenki más is legyen zavarokban? Miért is kell megosztozni velük a szellemi-lelki-testi kínjaikon? Nem őrültek ők egy kicsit? Nem távolodtak el jó messzire a valódi lényüktől?
Nekem is voltak az életemben sírásgereráló időszakok. Például amikor elment a 12 hetes magzatom; spontán, hirtelen, minden előjel nélkül. Nem tudtam megakadályozni. És nagyon szomorú voltam miatta, sokat sírtam, gyászoltam. Összedőlt, elbizonytalanodott a szépen elgondolt jövőképem: például az, hogy 6 hónap múlva már két dajkálni való csemetém lesz. Ez pedig elég nagy változás egy ember életében.
A sírás jótékony hatásai: természetes stresszoldó, tisztító-önregeneráló folyamat
A környezetemből néhányan a tanult, látszólag biztató (stresszt tagadó, racionalizáló, szőnyeg alá söprő, …) formulát mondogatták gondolkodás nélkül, hogy „Fel a fejjel!”. De ők számomra akkor már nem voltak követendő példák a szellemi-lelki-testi egyensúly terén. Mert ilyenkor igenis gyászolni kell egy ideig. A sírás (nem a hiszti!) természetes feszültségoldó, elengedő, tisztító- önregeneráló folyamat. Például sok stresszhormont ürítünk ki a könnyekkel a testünkből. Felszabadítanak, hozzájárulnak az agysejtek új helyzethez való alkalmazkodásához. Így azt is figyelmen kívül hagytam, hogy mások mit gondolnak rólam. Mindenhol sírtam, ahol jólesett – ultrahang közben, a kórházi váróteremben, az utcán… Könyörgöm, akkor vetéltem el, engedtessék már meg nekem egy kis szomorúság. Most senkinek a kedvéért sem fogok az asztalon táncolni, egyrészt mert semmi humorom sincs hozzá, másrészt, mert még a lakodalmamban sem csináltam ilyet. Aki pedig elvárja tőlem, azt minimum elküldöm melegebb éghajlatra, meghúzom neki a határt. És ha megsértődik miatta, az legyen az ő ügye.
És elég hamar sokkal jobban lettem. A vetélés testi folyamatába nem kellett művileg beavatkozni a tünetelnyomó betegségügyi szemléletűeknek, magától lezajlott. Azóta pedig lett nálunk kistestvér is.
Tehát, ha valóban egyensúlyban szeretnénk lenni szellemileg-lelkileg-testileg, a legjobb, amit tehetünk: engedjük az érzéseinket kijönni és kizárjuk a külvilágot. Ha pedig egy síró embert látunk: nyújtsunk neki oda egy zsebkendőt, és, ha éppen ráérünk, a vállunkat is, amin kisírhatja magát. Esetleg még egy pohár tiszta vizet >>>, hogy legyen könny alapanyaga… Nincs szükség másra.
Ha pedig ez nem megy magától: érdemes kezelni a szomorúságot, a sírási késztetéseket az eddigieknél természetesebben és jobban, például valamilyen stresszoldó – agyalástalanító különleges Mesterpont masszázsos kezeléssel >>>
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
