Anno egy kérdésekkel foglalkozó weboldalon láttam egy érdekes párbeszédet (és még mindig aktuális a téma, ezért írok róla…). Valaki azt kérte a többiektől, hogy mondjanak minél durvább indokokat arra, hogy le tudja tenni a cigarettát. Jöttek is a jól megszokott ijesztgetések, amelyek többnyire a dohányzás árnyoldalával próbálták riogatni a kérdezőt: kínok között fog meghalni, megmutatták a rákos tüdő képét, és így tovább. És jöttek természetesen a leszokási módszerjavaslatok is, hogy hogyan undorítsa el magát a cigarettától:

• szívjon el egymás után X mennyiségű cigarettát (és ugye besokkaljon),
• szopogasson helyette cukrot (de akkor ugye el fog hízni),
• erősen akarja a leszokást,
• gondoljon arra, hogy milyen sok pénzébe kerül,
• és így tovább.

De igazából senki sem tudott érdemleges és szelíd javaslatot adni a leszokás támogatására. Hogy miért nem?

A dohányzás pszichológiája: stresszreakciók!

Mert a dohányzás (esetleg rejtett) okára, hogy

MIÉRT IS DOHÁNYZIK AZ ILLETŐ,

és miért is lett erősen függő, nem kérdeztek rá! Sajnos még mindig nincs benne a köztudatban, hogy a dohányzás NEM akaratgyengeség, NEM jellemhiba, hanem lelki függőség. Szinte mindig azért alakul ki, mert az embernek rejtett érzelmi stressze, szorongása van, amit talán észre sem vesz, aminek nincs is tudatában. Nem láttam még olyan erős dohányost, (egyet sem!) aki nem lett volna valamilyen szinten idegileg feszült! Aki nem azért dohányzott volna, hogy úgymond eltüzelje, elfüstölje, a füsttel együtt kilélegezze a feszültségét.

Az egy dolog, hogy menet közben már maga a cigaretta elvonási tünetek okoznak szorongást, és az egész dohányzás egy önmagát gerjesztő folyamattá, egy ördögi körré válik… A dohányzás pszichológiája egy orális élvezet, sok esetben egy gyerekkori, feldolgozatlan, feloldatlan, tudat alatt megmaradt hiányt pótol. Lehet, hogy az erős dohányos embert például korán és/vagy drasztikusan elválasztották az anyatejtől csecsemőkorában. Erre az elválasztásra emlékszik az idegi mikro-elektromágneses energiarendszere, és az anyatej hiányát próbálja bepótolni. De az is gyakori, hogy a rokonságában elvették az önbizalmát, és ezt pótolandó olyan társaságba keveredett, ahol az önbizalom fogalmát összekapcsolta a dohányzással (a menő „nagylegénykedés” és „nagyleánykodás”). Ez még akkor is így van, ha a profitorientált tudormányos betegségügyi kutatások egyelőre nem tudják bebizonyítani (simán sikerülne nekik, ha az emberi lény stresszreakcióiban kellőképpen mélyre ásnák magukat).

A dohányzás feloldatlan pszichológiája, ami megmarad…

Ha egy idegileg feszült ember leszokik a dohányzásról, és az érzelmi hiánya, függősége, stressze, szorongása megmarad, akkor nagyon valószínű, hogy ezután más módszerrel próbálja majd kompenzálni. Lehet hogy evéssel (így vezet a dohányzás elhagyása elhízáshoz), körömrágással, alkohollal, patikai legális tünetelnyomó veszélyes hulladékkal, szerencsejátékkal vagy hasonlókkal.

Én a fentiekből kifolyólag, nem tanácsolok ilyen „sokkterápiát” a leszokáshoz dohányosoknak, mert szerintem sajnos többet árt, mint használ.

Hogy mi az igazi megoldás?

A leszokás igazi sikeréhez elengedhetetlen, hogy oldjuk a dohányos rejtett, tudat alatti stresszreakcióit. Azt a szorongást, amit a dohányzással tulajdonképpen csak palástol, elfüstöl. Ezen oldásra alkalmas lehet valamilyen személyre szabott (!) stresszoldó – „agyalástalanító” különleges Mesterpont masszázsos kezelés >>>. Függőségek esetén tipikusan a még kevésbé közismert fülakupunktúrás / fülakupresszúrás addiktológia a legtematikusabb lehetőség. De arra is voltak már példák, hogy valakinek a Moksa Csepp >>> szakszerű és kitartó használata során csökkent le úgy az élethelyzeti stressze, nőtt meg a mindeni szintű egyensúlya, hogy még a dohányzást is sikerült csökkentenie, abbahagynia.

Nem tudjuk előre, hogy ki milyen jellegű életmegváltoztató hozzájárulást tud befogadni, az egyéni, de puding próbája még mindig az evés!