Amikor szellemileg-lelkileg-testileg-környezetileg gödörben vagyunk, és szeretnénk kikászálódni belőle, és nagyjából tudjuk is, hogy mit kellene tenni, akkor sokszor előfordul, hogy a bennünk levő tudat alatti feszültségek szabotálják már az első lépés megtételét is. Lehet, hogy egyszerre magunk előtt látjuk az egész utat, és úgy érezzük, hogy az egészet egy nap alatt kellene megtenni. Lehetőleg, már tegnapra. És már a gondolattól is rosszul leszünk. Lehet, hogy a túlságosan hatalmasnak tűnő akadályozó tényezőket vagy embereket is látjuk magad előtt, és úgy érezzük, nem lesz erőnk kitérni előlük. Így az egész próbálkozásunk kudarcra van ítélve, a kiút a szorongásból buktatókkal van kikövezve.
Vajon mi lehet ennek az oka?
Az első lépés a legnehezebb: mert megnehezítették?
Ezek a szabotáló mumusok például az egészségtelenül maximalista neveltetési mintáinkból és az oktatási kultúránkból adódnak. Mert hol vannak már például a természeti népek, akiknél a fiú úgy tanulta meg a vadászatot, hogy ment mindig az apjával, és vagy ötszázszor végignézte, hogyan kell kirakni a csapdát a nyúlnak, mielőtt először meg kellett csinálnia. És nem kellett belőle vizsgáznia sem. Egyszerűen addig gyakorolta, amíg nem ment. Teljesen nyugodt lehetett afelől, hogy meg fogja tudni csinálni.
Ezzel szemben mi érvényes a mi oktatási rendszerünkben (legalábbis amikor én gyerek voltam, akkor még így csinálták)? Egyik nap egyszer elmondják a tananyagot, aztán menj haza, tanuld meg, másnap feleltetés lesz belőle. Nincs próbálkozási lehetőség, nincs ráhangolódás, nincs rágondolás. Nincs engedmény, nincs semmi. Vagy tudjuk, vagy nem tudjuk. Vagy jók vagyunk, vagy elbukunk. És azt állítják, hogy az Életben minden azon múlik, hogy tudjuk-e azonnal vagy sem. És aztán csodálkoznak, hogy az emberek nagy része stresszel és szorong.
Minden kezdet nehéz? Ha jól választunk lépést, akkor nem
Hogy kicsit kiköszörüljük a csorbát, és meg tudjuk erősíteni a bennünk élő frusztrált kisgyereket, próbáljuk meg azt, hogy csak egy kicsi, de jóleső lépést határozunk meg magunknak. Ezt viszont már a következő pillanatban tegyük meg magunkért! Ez a lépés legyen pontosan akkora, amekkorát aktuálisan képesek vagyunk meglépni. Mert ha túl nagyot akarunk lépni, lemegyünk spárgába. És ha nem vagyunk gyakorló balettosok, akkor fájdalmas lehet ez a tornaművelet. Ha pedig túl kicsit akarunk lépni, akkor nem lesz sikerélményünk. Az első lépés a legnehezebb, de ha kreatívan választunk lépést, akkor nem az, és még élvezni is fogjuk!
- Ha elhatároztuk, hogy le akarunk fogyni, és ezt a csoki megvonásával kezdjük, és eddig naponta két tábla csokit megettünk, akkor például gondolhatunk arra, hogy mi lenne, ha mától egy és háromnegyed tábla csokit ennénk meg csak. És a negyed csoki helyett almát ennénk. Aztán majd meg is valósul a csokicsökkentés, és büszkék lehetünk magunkra.
- Ha például tudjuk, érezzük, hogy többet kellene mozognunk, de egyből a Himaláját akarjuk megmászni, akkor az rendkívül frusztráló lehet a számunkra. Viszont elkezdhetünk gondolni arra, mi lenne, ha ma kimennénk és 5-10 jóleső percet sétálnánk. Ráhangolódhatunk az öt perc sétára, hogy előbb-utóbb meg is valósítsuk azt.
Kiút a szorongásból pikk-pakk
Persze megtörténhet, hogy egyik pillanatról a másikra úgymond „megvilágosodunk”, elkezdünk aerobic órákra járni, abbahagyjuk a csokievést. De ha erre a sültgalambra várunk és semmi kicsit nem teszünk saját magunkért, akkor kisebb a valószínűsége, hogy beszáll a szánkba a sültgalamb. Ráadásul kevesebb ideig fogjuk magunkat jobban érezni.
Az első lépés szokott a legnehezebb lenni. Mégpedig azért, mert a túlagyalós mumusaink a fejünkben elszabotálják az elindulásunkat. Ha nem sikerül őket önállóan elhessegetni, várlak szeretettel stresszoldó – agyalástalanító különleges Mesterpont masszázsos kezelésre >>>, és / vagy TMEK (Tervszerű Megelőző Életkarbantartó) Megbeszélésre >>>, akár online is.
Neked mik azok a dolgok mostanában, amikben nagyon nehéz elindulnod és miért?
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
