Rengeteg ember számára még mindig ijesztő dolog a tanulás, a nyelvtanulás pedig különösen. Még akkor is, ha napjainkban csak az nem tanul meg angolul, aki nem akar, úgy ömlik ránk a nyelv minden médiából… Ha meghallják azt a szót, hogy „nyelvvizsga”, szorongani kezdenek és minimum kiveri őket a víz… A felsőoktatásban végzett fiatalok jelentős része például az államvizsgát követően nem kapja kézbe a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. És valószínűleg azért nincs nyelvvizsgája, mert elszúrták a tanítását. Nem neki való módszerekkel tanították – ő pedig talán nem (volt) elég agilis, hogy saját nyelvtanulási módokat keressen magának… Ilyen estetekben a nyelvtanulás nem megy könnyen, nehézségekbe ütközik, tehát tulajdonképpen egyfajta tanulási: nyelvtanulási nehézségek vannak jelen a térűrben.

A tanulási nehézségeknek más témákban külön szakmai neve van; ami közül talán az olvasási nehézség a legismertebb a köztudatban, ez a diszlexia. Van továbbá az írási nehézség: a diszgráfia, a számolási nehézség: a diszkalkulia, az autóvezetési nehézség >>>, amit saját kútfőből diszdrájviának neveztem el, … A nyelvtanulási nehézséget az előbbiek logikájára hívhatjuk például diszlangiának…

Nyelvtanulási nehézségek megoldása: mi minden múlik rajta?

Nekem szerencsére nem volt, nincs ilyen „diszlangiás” akadályom – valószínűleg tudhatok valamit. 🙂 És jó nyelvtanárokat is fogtam ki az iskolákban, ami nagyon nem mindegy. Ezért most néhány írásban a (nyelv)tanulás iránti ellenszenvet és stresszt fogjuk oldani. Többek között saját nyelvtanulási tippeket módszereket és titkokat fogok elárulni, és kedvet szeretnék csinálni eme gyönyörű tevékenységhez, mint a (nyelv)tanulás!

A Tökéletes akarsz lenni, vagy boldog? … >>> című írásban említettem egy régi hozzászólást, amit most újra megköszönök az írójának, mert fontos zavarokra világított rá. A hozzászólás második részében a nyelvvizsgát említette, hogy a hiánya akadály lehet például a munkahelytalálásban, még akkor is, ha nem kötődik közvetlenül az álláshoz. Idézem:

„Papír alapú társadalomban élünk, papír alapján osztogatják az állásokat, ha nincs papírod, nem lehetsz például matematika tanár, hiába zseni vagy és imádod a gyerekeket (állítólag most már két nyelvvizsga is kell majd hozzá). Szóval nem mindig mi döntünk, vannak tőlünk független tényezők is, amelyeknek meg kell felelnünk, amit ez a társadalom követel tőlünk.”

Tényleg a papír a minden?

Helyesbíthetek? 🙂 Nem annyira egyoldalú tapasztalatok szerint, ha nincs papírunk, akkor sok helyen nem kapunk munkát. Ha van papírunk, de úgymond „kipróbálnak„, hogy milyen tudás rejlik a papír mögött, és nem ütjük meg a mércét, akkor megint csak nem kapjuk meg a munkát. Ha nincs papírunk, de „kipróbálnak”, és megütjük a mércét, akkor a jobb helyeken felvesznek és beiratnak egy tanfolyamra és vizsgázni, hogy legyen papírunk. Vagy pedig, ha mégsem vesznek fel, akkor a saját lábunkra is állhatunk, erre tudnék példákat sorolni. Ettől függetlenül az az ideális, ha papírunk is van, és elég jó tudásunk is. 🙂

A nyelvtudás megszerzéséhez pedig sokszor fontos lenne egy nulladik lépés megtétele: a meglevő nyelvtanulási nehézség feloldása.

És mivel ez is egyfajta stressz, érdemes használni rá valamilyen stresszoldó – „agyalástalanító” különleges Mesterpont masszázsos kezelést >>> is…

Folytatása következik!