Tegyük fel, hogy van egy jó párkapcsolatunk. Boldogan élünk a kiválasztottunkkal, jól érezzük magunkat vele, ügyesen meg tudjuk oldani a közös feladatainkat, jól tudjuk működtetni a kapcsolatunkat. Vagy éppenséggel a kellemes munkahelyünk sok örömet jelent az életünkben, elvagyunk a munkatársainkkal és a főnökünkkel. És így tovább. Közben jön egy vagy több vészvarjú lény, akinek sajnos halvány alapokon nyugszik az önbecsülése, amit úgy kompenzál, hogy kizárólagos prófétának érzi magát a világban, akinél egyedüliként ott van a bölcsek köve. Ennek folytán azzal szállít le mindenkit a magas lóról, hogy kijelenti a helyzetére, vagy más boldogságforrására, hogy „Nyugtával dicsérd a napot.„, és hogy „Várjál, várjál még, lesz ez még rosszabb” (Azaz, hogy ez úgyis csak átmeneti állapot, úgyis össze fogtok majd veszni, el fogtok majd válni ti is, úgyis el fognak küldeni, stb. stb.) Mivel fogalma sincs az élet valódi működési módjáról… Nála érdemes elővenni a negatív emberek távoltartása stratégiákat.

Popper Péter és néhány más szerző örömgyilkosoknak hívja az ilyen illetőket, de számtalan más megnevezés használatos még rájuk a köztudatban: lelki terrorizáló, energiavámpír, gázlángozó, …

Mit teszünk velük?

A negatív emberek távoltartása: lepattintani az undokoskodó kötekedő áskálódót

Az ilyeneket érdemes nagyon a helyükön kezelni. Mégpedig azon negatív emberek között, akik lehúzó, savanyú, keserű emberi játszmákat játszanak. Sportot űznek abból, hogy nem hagynak minket élni. Csak mert ők boldogtalanok, mi is legyünk azok. Nem képesek örülni mások örömének, boldogságának. Irigykednek, kihúzzák mások alól a szőnyeget. Nem biztatnak senkit, hogy csak így tovább. Nem méltatnak másokat arra, hogy ha már kritizálnak, akkor a kritika építő szándékú és jellegű legyen. Hogy a lehúzás előtt kicsit észrevegyék a részeredményeket is. Soroljam még?

Nyugodtan fülön lehet csípni őket. Nem kell hagyni, hogy elvegyék az önbizalmunkat, hogy búskormorságba („depresszióba”), stresszbe sodorjanak! Érezzük alapvető emberi végtelen lény jogunknak megvédeni és fenntartani a saját örömünket. Engedjük meg magunknak, hogy megőrizzük az általános minden szintű egyensúlyunkat!

Sok praktika olvasható már a Neten, hogy hogyan lehet őket észrevenni és kezelni. Én most csak alapelveket írok. Elsőként érdemes kikerülni őket jó messzire. Ha pedig mégiscsak összesodor minket velük a szerencsétlenség, lehet használni például a jelenlétükben képzeletbeli füldugót, képzeletbeli tükröt magunk elé tartva visszafordítani feléjük a kötekedést, stb. stb. Legyünk kreatívak!

Örülni az Élet szépségeinek

A kezelésük eszköze lehet az intenzív JELENBEN ÉLÉS, a jelen szépségeinek folyamatos észrevétele és mély átérzése is. Ez valószínűleg idegesíti őket, nem bírják a pozitív kiképzést… És miért ne lehetne örülni valami szép dolognak a jelen pillanatban, anélkül, hogy várnánk valami rosszat rögtön a következő pillanatra? Mi lenne, ha kellemeset várnánk, vagy éppen nem várnánk semmit? Egyébként a negatív nem kívánt dolgok főleg akkor jönnek, maguktól, ha várjuk, bevonzzuk őket valamilyen szintünkön… Viszont ezen jelenségekhez való hozzáállásunk is nagyon sokat számít, mert ha megoldandó feladatként fogjuk fel őket, máris nem tűnnek olyan félelmetesnek.

Tehát, nyugtával dicsérjük az egész napot, de a szép pillanatokat lehet méltatni enélkül is, egyesével.
És egy szép nap a sok szép pillanatból áll össze. Amiket lehetőleg vegyünk észre, illetve a tőlünk telhetőt tegyük meg, hogy szép pillanatokat idézzünk elő.

Szép pillanat lehet az is, hogy sikeresen megoldunk egy nehézséget.

Ha ez nem sikerül, talán ránk férne néhány stresszoldó – „agyalástalanító” különleges Mesterpont masszázsos kezelés >>>…