A stresszmentes karácsony titka: határhúzás a külvilágnak (freeimages / christmas-present-1577881)

A stresszmentes karácsony egyik titka: határhúzás a külvilágnak

Nem mellesleg szólva, a stresszmentes karácsony és a stresszmentes, laza élet és hétköznapok egyik titka ugyanaz… És, hogyan sodorhat bajba az egészségtelen túlzott bűntudat? Vajon egy baleset véletlen-e vagy sem? Egy érdekes, velem megtörtént karácsonyi balesetet fogok elmesélni, amihez egy gyakori rokonsági érzelmi bántalmazás és megfelelési kényszer vezetett. Az ilyen konfliktusok a karácsonyi furcsa rokonsági szeretetben elő szoktak jönni…

A túlzott bűntudat, a depi és a hepi rokonság

Úgy alakult az életünk a párommal, hogy elég távol lakunk, laktunk a felmenőinktől, főleg a munkahelyeink miatt. Viszont időnként meg szoktuk őket látogatni, és régebben az ünnepeket is velük töltöttük. Mivel azonban nem tudtunk kettészakadni, mindig választanunk kell, kellett, hogy kihez megyünk elsőként. Amíg élt a rokonság mindkét fele, szívem szerint mindig a rokonság egy bizonyos részét (nevezzük hepinek) választottam bevezetőnek. Mert ott sokkal jobban éreztem magamat a bőrömben, az egészséges életszemléletük miatt. A másik rész (a depi) meglátogatása előtt mindig extra páncélzatot kellett magamra öltenem, mert, bár folyamatosan dolgozok rajta, maradt még némi túlzott bűntudat (és emiatt megfelelési kényszer is) a lelkivilágomban. És ha nem védtem ki a negatív energiáikat, leszedték rólam a keresztvizet is. Csak a szokásos magyar panaszáradat…

A megfelelési kényszer eredménye: ünnepi autóbaleset

A stresszmentes karácsony titka: határhúzás a külvilágnak (freeimages / christmas-present-1577881)
A stresszmentes karácsony titka: határhúzás a külvilágnak (freeimages / christmas-present-1577881)

Az egyik karácsonykor (ami az első, ténylegesen együtt töltött karácsony volt a párommal) úgy döntöttünk, hogy a hepi rokonságnál kezdünk, ott is alszunk. A másikra majd csak a karácsonyi napok után kerítünk sort. Mondanom sem kell, lett belőle óriási sértődés. Hogy „Bezzeg a hepi rokonsághoz mindig megyünk, mert őket jobban szeretjük a depihez meg soha.” Ilyenkor valahogy feledésbe merül az a tény, hogy előtte a depi rokonságot általában kéthetente látogattuk (még hatott nálam az érzelmi zsaroló technikájuk). A hepit meg jó ha negyedévente. Mindegy, nem is erre akartam kilyukadni. Hanem arra, hogy emiatt a „kedves” invitálás miatt siettünk a depi rokonsághoz leróni a hatalmas „bűneinket”.

Autóval voltunk. Az út egy szakaszon le volt fagyva, és hiába mentünk nagyon lassan, belecsúsztunk az előttünk az út közepén megállt kocsisorba. A párom lélekjelenlétének és vezetési gyakorlatának köszönhettük azt, hogy ép bőrrel megúsztuk és nem az árokban kötöttünk ki. Azt is, hogy a biztosítós papírok kitöltése után „saját lábon” tudtunk hazagurulni. Mert a csúszásunk közben elforgatta a kormányt és nem a motort törtük össze, hanem vulgáris szóval élve „leseggeltük” a másik autót. A gépsárkányunk hátulja látta kárát a sikamlós történetnek.

Stresszmentes karácsony: velünk voltak az őrangyalaink (?)

Hab a tortán, hogy utána hazafelé egy olyan baleset miatt álltunk vagy fél órát, ahol a két autó úgy összetört, hogy fel sem lehetett őket ismerni, még a színüket se nagyon! Ha nem csúszunk bele a sorba és nem töltünk el némi időt az adminisztrációval, lehet hogy ott végeztük volna a nagy karambolban!

Természetesen mi minősültünk felelősnek a történtekért. Ki kellett fizetni a Casco önrészt a saját autónk javításához. És megemelték a kötelező biztosításunkat, hogy a károsult járgányt is újjá tudják varázsolni.

Felelősségvállalás? Ez az én életem, az én testem, senki másé

Ha akkor odaálltam volna a depi rokonság elé, hogy tessék, ez lényegében miattatok volt, fizessétek ki a kárunknak legalább a felét, jó szokásuk szerint valószínűleg kinevettek volna. Hogy ugyan már kéremszépen, nem ők tehetnek az időjárásról. Sem arról, hogy nem volt téli gumink (bár jégen nem sokat számít). És arról sem, hogy mi útnak indultunk. Szumma szummárum, teljesen a mi pénztárcánk bánta a dolgot.

Ezért úgy döntöttem, hogy megtanulom a leckét. Ha az én bőrömet és pénzemet viszem a vásárra, akkor nem fog érdekelni a túlzott bűntudat és a megfelelési kényszer. Akkor én fogom eldönteni, hogy megyek-e vagy sem, mások zsarolós-nyafogós óhaját figyelmen kívül hagyva. Beveszem a Lesz@rom tablettát, határozottan meghúzom nekik a határt! Nem baj, ha emiatt nem fognak szeretni, gonosszá válok, és és puskaporos lesz a levegő! Stresszoldó – agyalástalanító kezeléssel túlélem. Majd szépen megszokják az új rendszert. Különben a Jézuska virgácsot fog nekik hozni.

Stresszmentes karácsony: rokonoknak határhúzás, apró jelekre odafigyelés

Stresszmentes karácsony: bűntudat nélkül észrevenni az őrangyalok jeleit (freeimages / xmas-lights-2-1073265-m)
Önbizalommal észrevenni az őrangyalok jeleit (freeimages / xmas-lights-2-1073265-m)

Néhány évre rá kísértetiesen hasonló történet kezdődött volna. Csakhogy este indultunk útnak, és a lakott területről kiérve észrevettük, hogy nem ég a tompított fényszórónk. Csak a helyzetjelző és reflektor működött. Egymásra néztünk: „Ez égi jel!” Nem repeszthetünk végig az autópályán sem helyzetjelzővel, sem reflektorral, veszélyes. Úgyhogy visszafordultunk. Másnap, miután hazaértünk, elkezdett szakadni a hó, és nagyon sok baleset történt az utakon. Ha előző este nem fordulunk vissza, és elindulunk a depi rokonsághoz, belesétálhattunk volna egy katasztrófába.

Meggyőződésem, hogy az őrangyalaink huncutkodása megmentett minket egy sokkal nagyobb bajtól, mint amennyibe például az összeégett vezetékek (mert ezek miatt aludt ki a tompított fényünk) javítása került.

Tehát, ha valamit csak mások érzelmi zsarolása, és egészségtelen túlzott bűntudatunk miatt csinálunk, jól gondoljuk meg, hogy megéri-e. A túlzott bűntudat nagyon ki tudja kapcsolni a józan paraszti észt. Utána pedig már késő panaszkodni.

Úgyhogy legyünk körültekintőek, óvatosak, vigyázzunk magunkra és hallgassunk az őrangyalainkra! Ne a „jóakarókra”, lehetőség szerint tartsuk távol magunkat a negatív emberektől!

Titi_Suzi A cikk írója és a weboldal gazdája:
Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod.
Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben.

Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet!

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük