A tériszony „embervillamossági szerelős” kezelésének >>> leírása után még egy kis hozzáfűzni való a fóbiák témához. Az arachnofóbián, vagyis a pókiszonyon fogom egy kicsit részletezni, hogy miért félünk túlzott mértékben a magasságtól, miért félünk a pókoktól, vagy bármi mástól, ha félünk. (És természetesen szelíd és hatásos megoldási lehetőség is lesz rá.)
Azzal kezdem, hogy én alapvetően kifejezetten szeretem az otthonunkban fellelhető pókokat. Cukik, jó fejek és hasznosak! Ők is az élővilág, a biológiai sokféleség, a biodiverzitás természetes résztvevői. A legyekkel ellentétben nem rontják meg az ennivalómat, a poloskákkal ellentétben nem szívják ki a paradicsomaimat, viszont megfogják a legyeket, szúnyogokat, még a poloskákat is. Na jó, néha megcsípnek. De nem úgy, mint a szúnyogok, hogy nyári estéken néha meg sem lehet tőlük maradni a friss levegőn, mert azonnal rástartolnak az ember lányára, zümmögnek a füle körül és kidekorálják a bőrét viszkető piros pöttyökkel. Mindazonáltal előfordult már, hogy a férjemet valószínűleg egy kisebb pók csípte meg egy éjjel, de hasonszervi szerrel (tünetelnyomó szemléletű tudormányos véletlen egybeeséssel) 1-2 nap alatt elmúlt a csípése.
Békés egymás mellett élés, egészséges távolságtartás, humor
Az előbb leírtak miatt a pókokkal a békés egymás mellett élés pártján vagyok, és egészséges távolságot tartok tőlük. Hacsak nem zavarnak túlságosan, békén hagyom őket ott, ahol vannak. Csak köszönök nekik, hogy „Helló Józsi! Kellemes hálószövögetést, jó étvágyat a legyekhez!” Természetesen a mérges pókokkal nem bratyizok, de nálunk szerencsére olyan nincs.
A férjem szerint a pók olyan, mint a részeg tengerész: szőrös, mászik és csúnya. És valóban vannak visszataszító és félelemkeltő tulajdonságai akkor is, ha nem mérges fajta pók. Például valamennyire rejtélyes és misztikus állat, sokszor kiszámíthatatlan és hirtelen támadó jellegű a mozgása (gyorsan fut, ugrik, leereszkedik a pókhálószálon, … – ha többen vannak, akkor ez halmozottan érvényes). Ha ránk mászik, akkor jól megcsiklandoz, juj! És jól bele lehet ragadni az undi hálójába is. (Ezekre a tényezőkre egyébként remekül lehet például EFT-vel >>> dolgozni…)
Tudom, hogy mindez sok súlyos pókfóbiást egyáltalán nem vigasztal meg, sőt, a nagy részük maximum csak kicsit tud mosolyogni rajta. Nekik általában fóbia stresszoldásra >>> van szükségük, ami során nem ritkán kiderül, hogy valami más áll a háttérben.
Miért félünk a pókoktól? Nem sikerül őket megfelelően kezelni?
A pókoktól való nagy félelem egy része a természetben élő mérges pókok miatt teljesen jogos. A félelem egésze pedig sokszor rokonságtól tanult, ahogy a tériszonynál már írtam róla. Tanult tehetetlenség: többek között nem tudjuk, milyen biztonsági intézkedéseket tehetünk a (mérges) pókok elűzésére, elkerülésére. Nem tanítottak meg rá minket a felmenőink, mert ők sem tudták, nem sikerült kitalálniuk… És a félelem nem jogos, túlzott és lebénító, irracionális cselekvésekre késztető része is lehet tanult. Ami miatt pl. nem merünk megfelelően cselekedni: bemenni a szobába és átsegíteni a pókot az égi légyfogó helyre, vagy ráborítani egy befőttes üveget, alácsúsztatni egy papírlapot és kivinni a kertbe, mert a nagymamánk se merte… De lehet saját traumatikus származású is.
Folytatása következik!
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
