Amikor a meddőség – terméketlenség okairól írnak tájékoztatókat különféle tünetelnyomó betegségügyi szemléletű weboldalakon, elég általános testi szintű működési zavarokat szoktak megnevezni várandóssá válási akadályként. Mindenféle női jellegű tüneteket a nemi szervrendszerben, hormonrendszerben; (meg nem értett hátterű) „fertőzéseket” (mikroba-burjánzásokat), stb. Hasonló módon említik a különböző genetikai elváltozásokat, a cukorháztartási zavarokat is. Nem mondom, hogy a felsoroltakban semmilyen igazság nincs, de… Ilyeneket olvasva erősen csóválni szoktam a fejemet… Mert ugyan ezeket hiszik elsődleges igazi oknak, de vajon valójában ők az elsődleges igazi okok? Miközben pedig jó esetben, a tájékoztatók végén, csak úgy mellékesen megemlítik, hogy: „Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a(z) (testi szinten…) egészséges nők mentális okokból nem tudnak teherbe esni”. Tehát a teherbeesés lelki akadályai képesek meggátolni akár a természetes úton való várandóssá válást is? És ugyanezek vajon az előbbiekben felsorolt női jellegű testi működési zavarok kialakulásához semmilyen szinten nem szoktak hozzájárulni?
Terméketlenség elsődleges oka: érzelmek, életmód és tünetelnyomás; másodlagos oka: testi elváltozások
Mi van akkor, ha a női jellegű testi tünetek – jelzések – eltérések – működési zavarok – „betegségek” valójában csak a másodlagos okok, következmények a terméketlenségnél? Mint az érzelmeink, az életmódunk és a tünetelnyomó betegségügyi szemléletű beavatkozások következményei… Mi van akkor, ha az elsődleges okok a meddőségben az utóbbiak? Mint például nem megfelelő, krónikusan stresszes, szellemileg túlterhelt és/vagy mozgásszegény életmód (ennek szintén csak következményei a túlsúly, a kései gyerekvállalás és társaik,); mérgezések (túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, bizonyos patikai tünetelnyomó veszélyes hulladékok, ragasztók, oldószerek, rovarirtók), stb. Ezért a holisztikus szemléletnek, az életmódváltásnak, a női mentális egészség biztosításának, a stresszcsökkentő megoldásoknak a LEGELSŐKÉNT kellene szerepelnie a fontos „beavatkozások” sorában. Pszichoterápia, akupunktúra, manuális fizioterápia, jóga, pihenés, kikapcsolódás, sport, masszázs, … Mint amik hozzájárulhatnak a természetes megtermékenyülés sikeréhez. Ahogy csak lehet, ki kell alakítani a nőnél például a folyamatos (egzisztenciális) biztonságérzetet, mint külső tényezőt; és a személyiségen belüli stresszt is fontos oldani.
Teherbeesés lelki akadályai: traumatikus szülészeti beavatkozások is
A folyamatos biztonságérzethez, az ősbizalomhoz szervesen hozzátartozna az „egészségügyi” biztonságérzet is, ami a szülésnél is járna a nőnek, egy családbarátnak hangoztatott országban duplán. Azonban a szülészeti túlmedikalizált, félelemmel átitatott ténykedések sajnos jelenleg is rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után. A halállal való ijesztgetés nem a szüléshez szükséges, ellazító paraszimpatikus idegrendszert és a méh izmait aktiválja, hanem a meneküléshez szükséges szimpatikus idegrendszert és a vázizmokat… Utóbbi az üss vagy fuss (vagy tettesd magad halottnak) reakció… És ha nincs paraszimpatikus ellazulás, akkor nem halad előre a folyamat, és be kell avatkozni. Aztán pedig sok nőnek a sok felesleges művi tünetelnyomó szemléletű beavatkozással félreterelik az első szülését, és ennek ők holisztikus szülészeti ismeretek nélkül nincsenek is tudatában. Ráadásul sokszor a félreterelések miatt kell végül megmenteni a nők és a babájuk életét, amivel mindketten súlyosan tovább traumatizálódhatnak.
Ezért, teljesen természetes módon, az ilyen halálveszélyes helyzetet átélt nők elkezdhetnek tudatosan és tudat alatt is rettegni – szorongani – stresszelni egy esetleges következő szüléstől. Vagyis, poszt traumás stressz szindrómájuk (PTSD), „szülésfóbiájuk” (tokofóbia) és vagy orvosfóbiájuk lesz. Esetleg gyermekágyi depressziónak félrediagnosztizálva és elbagatellizálva, amivel ráadásul még egyedül is maradnak a környezetük gyermekáldást kísérő rózsaszín ködös szemléletében. Mert ha ilyen traumatikus horror élmény a szülés, és ilyen embertelenül nemtörődöm biorobotgépes bántalmazós bánásmód jár mellé, akkor ők nem szülnek többet, köszönik, elég volt belőle.
És ez teljesen jogos. Nesze neked (csak elméleti) családbarát propaganda!
Viszont nem, a szülés alapvetően nem lenne ilyen. Csak akkor ilyen, ha élettanilag nem megfelelően kísérik…
Folytatása következik!
Ajánlott könyvek (kispapáknak is!) – a linkre kattintva meg is lehet rendelni a Libritől:
Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
https://www.libri.hu/konyv/ina_may_gaskin.utmutato-szuleshez-1.html?p_id=7355
Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis?
https://www.libri.hu/konyv/sheila_kitzinger.a-szules-arnyekaban.html?p_id=7355
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
