Mindíg szorongós, nehezen tanulós, félős gyerek voltam. Sosem szerettek úgy a szüleim, mint a fiútestvéreimet… ráadásul el is váltak… aztán balesetezett az egyik testvérem, két hétig kómában volt… Az eset nagyon megviselt. Nem tudtam senkivel erről beszélni. Ekkor kialakult nálam egyfajta kézremegés, ami bizonyos helyzetekben (zavartság, bizonytalanság) jött elő. A munkámban is nagyon akadályozott. A családunkban már előfordult ilyen probléma: a papámnak remegett a keze nagyon, de mindig, nem csak néha.
Amikor pedig olyan munkát kaptam, amiben emberekhez kell járni, azt tudtam meg, hogy pánikbeteg vagyok. Ettől még inkább megijedtem, mert elveszthetem a munkám. Ha az ügyfél előtt tör rám a remegés, mert figyelnek, a nevemet sem tudom leírni… ekkor izületi gyulladásom is lett, bedagadtak a csuklóim-bokáim, pár napig nem tudtam semmit csinálni, szurira jártam. Egy hónap kellett mire jobb lett…
Titi szerint azonban a remegésem oka nem pánikbetegség, hanem szociális fóbia… beütöttem a fóbia szót a keresőbe, mert eddig mindig a pánikra keresgéltem. Találtam egy oldalt, ahol leírja, hogy háromféle fóbia van, és teljesen magamra ismertem, én a szociális fóbiában szenvedek, annak van két fajtája, és szerencsére az 1. IZOLÁLT SZOC. FÓBIA-ban vagyok, ami egyes helyzetekben jön elő, – a másik fajta a 2.GENERALIZÁLT SZOC.FÓBIA. = legtöbb helyzetre kiterjed. És a fóbia kezelésére is adtak javaslatokat az oldalon.
Emellett Titivel 3-4 Skype-os ÉFT tanácsadáson oldottuk a feszültségemet, és legutóbb két egymást követő tárgyaláson már tudtam írni. Az ügyfél is rendes volt, közvetlen, lehet, hogy annak köszönhetem, hogy sikerült, de óriási dolog ez nekem. Nagyon köszönöm szépen, hogy segítettél! Ez az első sikerélményem évek óta:) Tudom, még dolgoznom kell ezen, mert azért komoly ügyfelektől és a főnöktől még félek, de Tititől használható tanácsokat kaptam ezek kezelésére is. (Marcsi)