“Én mindig azzal kezdtem, hogy nálam semmi változás nem történt. Ezek után csak 8 éve szedem én is, a nejemmel egy napon kezdtük el szedni. Én értettem, hogy ez micsoda, ez kell, és kész. És nem foglalkoztam vele. A gyerekeim mondták, hogy elképesztő, hogy mit változtál. És tényleg. Csak mivel előtte sem volt nekem semmi bajom, én azt vártam, hogy elmúljon a nem létező baj, nem múlt el. Viszont nagyon megváltoztam. A gondolkodás és minden. De most azt szeretném elmondani, hogy az abbahagyjuk, nem hagyjuk abba hogyan is értendő. Hepik vagyunk, és lélegzünk, aztán ha már eleget lélegeztünk, akkor abbahagyjuk. Körülbelül 20 másodpercig megy, aztán gondjaink lesznek. Azt mondod, hogy ó hát én nagyon jól vagyok, én már rengeteget ittam, nem iszom több vizet. 5-6 nap múlva gondjaid lesznek. Aztán megint nagyon jól van, minden nagyon klappol, nagyon sok idő el­megy az evéssel, én többet nem eszem. 30 nap múlva nagy bajod lesz. Meggondolod magadat (én nagyon erős emberekről beszélek). Szóval, amikor abbahagyod a Moksát, arra nem figyelsz. Az nem olyan, mint amikor szomjas vagy, légszomjad van, éhes vagy, azt észre sem veszed. Abbahagyod: magadnak ártasz. Viszont választhatunk, hogy élünk-e a Moksa lehetőségével!”

(Forrás: Moksa Magazin 2018.02., MoksaTV)