“A bátyámmal utaztunk a vonaton, és (nálunk családi ha­gyomány a borúlátás) mondja, hogy „szörnyű az élet, félni kell mindentől, ezek a fiatalok rettenetesek”. Mondom neki, hogy „nem tudom, én csupa intelligens és hihetetle­nül okos, szorgalmas fiatallal dolgozok együtt, és nagyon örülök neki”. Néz rám, azt mondja, „oké”. Aztán mondja, hogy „de hát ennyi szörnyűség történik, meg nem lesz nyugdíjunk, stb…” Mondom neki, hogy „nézd, kicsit az embernek magának is kell azért tenni…” Megint néz, „oké”, megyünk tovább. Mondta a dolgokat, én is mond­tam az enyémet, és egyszer csak azt mondja, hogy „Te nem vagy normális. Drogozol?” Én: „nem, miért?” Ő: „mi a manótól vagy te ilyen átkozottul pozitív? De őszintén, mit szedsz?” Mondom neki: „Moksát!” Én magamon is észre­veszem, hogy rengeteget változott a világnézetem, és ki­nyílt előttem a világ. Egészen másként látom a világot, mint évekkel ezelőtt. Erről rengeteget tudnék mesélni. És rengeteg tapasztalatom van másoktól is, nagyon sokan visszajeleznek nekem, hihetetlenül sok pozitív visszajel­zés jön.”

(Forrás: Moksa Magazin 2018.02., MoksaTV)