Egyszer, még régebben, 2010 körül, az ÉFT >>>-s tanulmányaim elején, egyik ÉFT tanfolyamon kaptunk egy érdekes feladatot; ez egy volt a tanfolyamon szereplő stresszoldó, önbecsülés növelő, önbizalom erősítő gyakorlatok közül. A lényege, hogy meg kellett kérnünk a körülöttünk élőket egy játékra: soroljanak fel tíz olyan dolgot, amit értékelnek bennünk. Teljesen mindegy, hogy ez a szemünk színe, valamilyen képességünk, vagy éppen tevékenységünk. Az volt a lényeg, hogy ténylegesen meglegyen és értékelni lehessen, mert jobbak, gyakorlottabbak vagyunk benne az átlagnál. A körülöttünk élő leendő „interjúalanyok” kiválasztására is voltak iránymutatások, hogy kiket kell megkérni az „értékelésre”: a szüleinket, a párunkat, a gyerekeinket, a barátainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a szomszédainkat. 🙂
A feladat rögtön akkor két villámcsapás-szerű felismerést is hozott a számomra.
Önbizalom: a korai és zsigeri környezeti negatív hatások nagyon alá tudják ásni!
Az egyik felismerésem az volt, hogy halvány fogalmam sincs, hogy a gyerekkori környezetem mit értékel bennem. Mert szinte SOHA nem közölték velem realista módon. Én is igazi, gyerek-rémálom generáló, tekintélyelvű rokonok között nőttem fel, voltak, amilyenekről itt már írtam: Amíg az én házamban laksz… >>> . Például folyamatosan nagyítóval keresték a kákán (illetve a gyerekeiken) a csomót (vagyis a hibákat). Nagyrészt ők voltak azok, akik miatt az azonnali védekezési – távoltartási módszereimet végül is kitaláltam; a lehúzó hatásaik felismerése után a lehető legkevesebb időt töltöttem a közelükben; és az első adandó alkalommal elköltöztem tőlük. Nem igazán lehet, illetve halmozottan nehéz egy állandóan irreálisan és depressziósan negatív környezetben egészségesnek és egyensúlyban levőnek lenni!
A másik felismerésem az volt, hogy a mostani környezetem viszont elkényeztet a realista – pozitív visszajelzésekben, kérés nélkül is. Mert amikor összeköltöztem az akkor még leendő férjemmel (akitől a tekintélyelvű rokonaim nagyon féltettek… :-D), és az első közös hétvégén elvégeztem a jól megszokott rendrakó-takarító munkáimat, meg lettem dicsérve: „Nagyon ügyesen elpakoltál„. Ez természetesen jól mellbevágott, mert nem voltam hozzászokva. Utána pedig további furcsaságok történtek. Mert ha keresztbe raktam két szalmaszálat, az is meg lett dicsérve. Sőt, még az is, hogy „milyen szép 27,5 fokos szöget zárnak be egymással a szalmaszálak.” 😀
Visszatérve a jelenbe, természetesen elvégeztem a tanfolyami feladatot. Azaz megkérdeztem a 10 értékelni való dolgot a környezetemtől, mert kíváncsi voltam az eredményekre.
Önbizalom erősítő gyakorlatok: negatív, realista és pozitív hozzáállás
A férjem a kérdés után rögtön elkezdte sorolni, hogy miket értékel bennem. Szerinte jól nevelem a lányunkat, jó feleség vagyok, szép tisztán tartom a lakásunkat, jól tudok vele együttműködni, jól dolgozok… És meg lett említve a lepedőakrobata tevékenységem is. 😀 Hja, ő nem lehúzó környezetben nőtt fel, neki ez a természetes a hétköznapi.
Második interjúalanyként alkalomadtán próbáltam faggatni az egyik, kórosan tekintélyelvű rokonomat. Még akkor sem sikerült neki értékelni való dolgot mondani. Egyet sem! Nesze neked önbizalom erősítő gyakorlatok, realista – pozitív hozzáállás. 😀 Kapott egy nap gondolkodási időt, de az sem volt elég.
Az istenszerűen kórosan tekintélyelvű (depressziós negatív) rokonoknak nem szabad, nem hétköznapilag megszokott a lemenőiket dicsérni. Mert juj mi lesz, ha lerombolódik az elrettentő szülői tekintély, és a gyerek irreálisan el lesz kényeztetve… Akkor világvége lesz! Még akkor sem szokásuk, ha MINDEN EMBERBEN VAN értékelni való dolog!
Ellenben én elmondtam neki, hogy értékelem benne, hogy fejlődőképes. 😀 Mert nem kezdte el kapásból a fejemhez vágni a gyerekkoromban jól megszokott 100 dolgot, amiket mindig is utált bennem. Nem kaptam meg az ilyenkor szokásos további goromba, mogorva, depressziós letolást sem, hogy: „Már megint hülyeségekkel foglalkozol„, „Minek az neked„, „Túl nagy a szád„, „Túlságosan követelőző vagy„, és így tovább.
A fentiek alapján lehetséges stressz- és szorongásoldó, önbizalom erősítő gyakorlatok házi feladatnak:
- Keresni magunkon legalább 5 értékelni való dolgot. Felírni egy papírra és olvasgatni. (Ezt haladó EFT-sek >>> akár „be is kopogtathatják” maguknak a megfelelő módon.)
- Megkérni a környezetünket (lehetőleg a realistább – pozitívabb részét, ha van ilyen), hogy mondjanak legalább 5 olyan dolgot, amiket értékelnek bennünk. A hallottakat szintén felírni egy papírra és olvasgatni.
- A környezetünkben élő embereken (főleg, akikre könnyebb ezt megtenni, de különösen a gyerekeinken) keresni legalább 5 értékelni való dolgot. Felírni egy papírra és akár oda is adni nekik ajándékba.
Kellemes keresgélést! 😉
 A cikk írója és a weboldal gazdája: Szeretettel üdvözöllek! Szalkainé Tóth Tímea vagyok, hívj te is Titinek, ha gondolod. Minimálmasszőr – addiktológus természetgyógyászként olyan, a köztudatban még kevésbé ismert stresszoldó – „agyalástalanító”, egyfajta „embervillamossági szerelő” eszközökkel és módszerekkel dolgozok, amik az én feszültségeimet is segítettek, segítenek oldani. Rólam itt >>> olvashatsz bővebben. Ha Neked is akadnak stresszreakciós nehézségeid a mindennapokban, és eleged van belőlük, keress meg az Elérhetőségeknél >>> megadott helyeken, várlak szeretettel! Akár online is tudunk rajtuk dolgozni, hogy Neked is sikerüljön lazábban kezelni és megoldani a nehéz élethelyzeteidet, feszültségeidet! |
